A marketinghez MINDENKI BORZASZTÓAN ért, a túlárazott marketingügynöskégektől egészen, a tizen-, huszonéves marketingzsenikig, akik ugyan látványos, de legtöbbször sajnos utánozhatatlan eredményekkel hirdetik magukat.

Cégtulajdonosok ezrei hitték el, a marketing tanácsadók igéreteit, miszerint igenis lehetséges nagyságrendi előrelépéseket tenni. A realitás pedig az, hogy miután idő és pénz formájában kisebb vagyonokat költöttek az önképzésre, sokszor arra kell rádöbbenünk, hogy a tanultakat egyedül képtelenek megvalósítani, rábízni meg nincs kire, rosszabb esetben az, akire rábízták a feladatot maga is belebukott. Ezzel ismételten nem csak időt, de pénzt is veszítettek. 

A legtöbb marketingtanácsadó nem képes az átfogó, a marketing kommunikáció teljes spektrumát átfogó stratégiai gondolkodásra. Vagy ha képes is rá, esze ágában sincs felvállalni egy ilyen szintű fejlesztést és működtetést.

Sokszor az ügynökségek is csak a maguk szakterületén, a specialitásuk szintjén képesek erre.

Amikor egy marketinges kivitelezésre is hajlandó többnyire csak egy-egy részterületéhez ért. Ez amúgy a teljes marketing iparág, az elmúlt évek alatt lezajlott átalakulását is jellemzi. Nem ritka, hogy egy cégnek ahhoz hogy valami létrejöjjön, párhuzamosan 3-5 különböző alvállalkozóval kell együtt dolgoznia. 

Ennek a „százfelé” tördelt alvállalkozói halmaznak a kézbentartása és egy valamennyire is egységes marketingkommunikáció felé való terelgetése már-már főállásnyi feladat, amit a cégen belül többnyire senki sem tud megfelelően elvégezni.

Az eredmény összehangolatlan, önmagukban álló egyedi, csak alig összeérő marketing megmozdulások mindenféle következetesen követett marketing stratégia nélkül. Töredék hatékonysággal működtetett és valójában sehová sem vezető marketing és reklám, amelynek a folyamatos ellenőrzése sem megoldott.

Sok ügyfelünk szűnni nem akaró helyben topogásról panaszkodik, miközben a versenytársai megelőzik.

Ismerjük a kételyt amit akkor érzünk, amikor kiderül, hogy a merketingesünk egy kisgyermekével otthon ülő anyuka, aki „mellékállásban” a mi megbízási díjunkkal mindössze egy jó kis kiegészítő bevételre szeretne szert tenni. Amúgy szabadidejében,  esetleg online kurzusokon, vagy a multik ranglétráját végigmászva, sajátította el – az amúgy jellemzően szintén specifikus – ismereteket, amiket egységesen alkalmazva minden ügyfelére ígér biztos eredményekkel kecsektető marketing támogatást. 

Ismerjük azt a vívódást is amit az ember akkor érez, amikor a cége jövőjét egy borzasztóan határozott, nagy erednyekkel kecsektető közösségi videokkal kampányoló, de igencsak megkérdőjelezhető tapasztalattal rendelkező önjelölt, ifjú szakemberre készülünk bízni. Jó esetben mi leszünk a második, esetleg a harmadik projektje és időnként úgy tűnik, nehezen dönti el hogy dolgozzon e egyáltalán, vagy inkább kezdje el határozotabban elverni a megszerzett millióit. 

A másik oldalon ismerjük azt zavart is, ami az ügynökségekkel folytatott párbeszéd során fog el minet. Leginkább akkor, amikor megtudjuk, hogy a munkát végső soron ugyanaz a nemrég még „otthon ülő” anyuka fogja elvégezni, akit első körben elvetettünk. Ismerjük azt a megdöbbenést is ami akkor ér, amikor megkapjuk az első árajánlatot.  Többnyire ekkor értjük meg, hogy abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy a megrendelésünkkel nem egy felsőfokú marketing munkát, hanem az ügynökség tulajdonosának az új kocsiját lesz lehetőségünk megfinanszírozni.